A spiritualitás felé már gyermekkoromban is nyitott voltam. Kezdetben a misztikum volt az, ami lekötötte a figyelmemet. Minden vonzott, ami a látható világon túl van, ami rejtélyes, és amit akkor „ezoterikusnak” neveztek. Valójában ez sokszor inkább álmodozás volt a részemről, és nem tudtam, hogy ezt a fajta érdeklődésemet át tudom vinni egy több ezer éves gyakorlati útra, a jóga útjára.

A jógafilozófia iránti nyitottságom 20 éves koromban érkezett meg először hozzám, de a rendszeres fizikai gyakorlás csak 4 évvel később vált a mindennapjaim részévé. Azóta nagyon sok formában átszövi az életem, és folyamatosan megújulásban, változásban tart.

Sohasem úgy tekintettem a jógára, mint egy eszközre a megvilágosodáshoz, vagy mint egy kísérőre, ami átsegít életem kellemesnek és kellemetlennek vélt szakaszain, bár kétségtelen, hogy sokszor így volt. Inkább egy olyan tapasztalásként élem meg, amely során a legmélyebben tudok kapcsolódni Önmagammal. Nagyon hálás vagyok, hogy ezen az úton járhatok, és küldetésem, hogy valamilyen formában vissza tudjam adni mindazt, amit az Élettől kaptam.